Szent István Király Szimfonikus Zenekar Az első negyven év

Ha valaki azt mondaná, hogy volt a zenekarnak egy Lange János nevű fagottistája, a másik csak nézne, és azt válaszolná, biztos. Bezzeg ha Agát kezd emlegetni, rögtön tudja mindenki, hogy ki ő.
"Abban az időben, mikor a Rászedett kádi került műsorra, én amolyan zenekari mindenes voltam. Ha kellett fagottoztam, de szívesen ültem be az ütősökhöz is. Történetesen ebben a darabban nem jutott nekem feladat a zenekarban. Viszont a próbán derült ki, hogy az Aga szerepére, ami egy kosztümös néma szerep, nincs senki beosztva. A Tanár Úr rám nézett, és "ugorj csak oda, egykomám!" felkiáltással már el is döntötte a problémát. Ez a név azután kísér mind a mai napig."

Az igazán fényes korszak persze azzal vette kezdetét, amikor a zenekar rendszeresen kezdett szerepelni a Zeneakadémián. Ez a korszak tehát 1959 tavaszán kezdődött. 1962-ben dr. Sipos Jenő, a Zeneművészeti Főiskola tanára levélben méltatta tapasztalatait:
"Emlékezetes hangversenyt hallgattam nemrégiben a Zeneakadémián. Örültem, hogy ott lehettem, mert megismerkedtem egy csupa ragyogó arcú, zenétől átforrósult fiatalokból álló zenekarral, amelynek legidősebb tagja sem volt több 18 évesnél. Ízléses és választékos műsoruk remek előadásával légkört teremtettek és komoly örömet szereztek a termet teljesen megtöltő fiatal közönségnek. Beethoven: Coriolanus nyitánya, Brahms Kettősversenye, Bartók: Két kép című műve és Berlioz: Római karneválja hangzott el, s előadásukkal kitűnően megállták a próbát a fiatalok. Karmesterük, Záborszky József volt, aki már 8 éve neveli az ifjúságot a zene szeretetére. Sok hivatásos zenész került ki a keze alól."
/Megjelent a Népszavában/

Vissza