Szent István Király Szimfonikus Zenekar Az első negyven év

"Az István zenekar mai tagjai csak elbeszélésekből tudják, hogy fénykorukat mennyi nehézség előzte meg, hogy az együttes "hőskora" mennyi gonddal, bajjal, nélkülözéssel járt!
1957 nyarán volt a zenekar egyik nevezetes tábora Siófok közelében, az iskola énekkarával együtt. Egy esti hangversenyre készültek a gyerekek. A rossz idő közbeszólt, így az eredeti elképzelés (koncert egy tutajon) nem valósulhatott meg, de az esemény nem maradt el: megtartották egy vendéglő kerthelyiségében. Grieg: Peer Gynt szvit, Saint-Saëns: Hattyú és több énekkari szám elhangzása után azonban az időjárás szeszélye miatt félbeszakadt az előadás. A vihar miatt többen elmentek, de a közönség állhatatosabbik és optimistább része a zenekarral együtt fedél alá húzódott, s egy kis kényszerszünet elteltével folytatódott a viszontagságos hangverseny. A befejező szám Berlioz Rákóczi indulója volt, amelyet nagy siker követett. A lelkes tapsolók között ott ült Latabár Kálmán is. S miért volt ez jelentős? - Azért, mert akkor az őszinte és lelkes gratuláció kíséretében egy borítékot csúsztatott Záborszky Tanár úr kezébe, benne egy igen jelentős összeggel (hatezer forint akkor annyit ért, hogy vidéken házat lehetett rajta venni). - Nagy komikus színészünknek ez a csöppet sem komikus gesztusa - bár már inkább muzeális érték formájában - őrzi bennünk és számunkra a segítőkész emberség szép példáját."
/Szóval, 1974. április, Kovács Erzsi 4.d./

Vissza