Szent István Király Szimfonikus Zenekar Az első negyven év

"Február 22-én az I. István gimnázium vezetésével működő középiskolás zenekar Beethoven estet rendezett. Az 52 tagú zenekar nagy feladatra vállalkozott, és a szakértők véleménye szerint is elismerésre méltóan oldotta meg. A közönség lelkesen ünnepelte a zenekart és kitűnő vezetőjét, Záborszky József énektanárt. A gimnazisták az est jövedelmét újabb hangszerek beszerzésére és a nyári táborozás költségeire fordítják."
/Köznevelés, 1958. március 19./

A zenekar életének további fejlődését - az eddigieken túl - a Tanár Úr három fő tényezőben látja:
- Talán sokan tudják, hogy az I. István gimnáziumban, megalapítását követően korábban is alakultak zenekarok. Az elsőt az első világháború söpörte el, majd hasonló sorsra jutott a második zenekar is, amely a második világháborúig működött. Ennek már magam is tagja voltam, mint "Istvános" diák. Kis létszámú együttes volt, kamarazenélés jellegű, amelyet egy-egy koncert előtt meghívott szakképzett muzsikusok egészítettek ki, akik persze magabiztosan vették át az irányítást, nem sok teret hagyva az eredeti diák-tagoknak. A siker így nem kifejezetten nekünk szólt - bár nagyon élveztük a Tűzoltósági zenekar fúvósainak játékát. Az általam vezetett zenekarban azonban egészen más volt a helyzet. Közösség voltunk, akik igen sok és alapos munkával, teljes felelősséggel vállalkoztunk a műsorokra. Gondosan kimunkált műsorszámokkal szerepeltünk, ha kitűztünk egy célt, az nem fordulhatott elő, hogy készületlenül álltunk ki a közönség elé - mégpedig olyan fegyelemmel, hogy a zenekar fennállása alatt egyszer sem történt meg, hogy módosítani kellett volna akár a műsorterven, vagy esetleg az időponton. Ennek a magas mércének persze meg kellett teremteni a feltételeit. Az egyik ilyen feltétel a megfelelő hangszeres háttér volt. Mindjárt az első sikereket követően a bevételek egy jelentős részét hangszervásárlásra fordítottuk. Azoknak a gyerekeknek, akik a nagybőgő tanulására vállalkoztak, hamarosan biztosítani tudtuk, hogy kölcsönöztünk nekik egy-egy példányt, így otthon nyugodtan tudtak gyakorolni. Ezek a hangszerek akkoriban is nagy értéket képviseltek, és a tagok nagy megbecsülésnek érezték ezt - a szülők hasonlóképpen.
/interjú, a szerk. 1994/

Vissza