Szent István Király Szimfonikus Zenekar Az első negyven év

A Tanár Úr:
"Számomra a zenei nevelés fontosságán kívül még egy tényező határozza meg a munkám lényegét, és ez a zene személyiségformáló ereje. Ezt már régóta érzem, és nap mint nap bebizonyosodni is látom. Az a tapasztalatom, hogy egy zenekari közösség kifinomultabbá teszi a gyerekek lelkét. Megtanulnak dolgozni úgy, hogy közben figyelnek a társaikra és alkalmazkodnak hozzájuk. Fegyelmezettebbek, és a rendkívül összetett műveletsor, amit a zenekari muzsikálás jelent, növeli a teljesítőképességüket is. A mi diákjainkkal sosincs gond, ami a viselkedésüket illeti. Ha végiggondolok azon a többezer diákon, akik valamilyen fokon kapcsolatba kerültek a közös muzsikálással a mi munkánk által, azt mondhatom, hogy bármely területére is kerültek az életnek, megállják a helyüket."
/interjú, a szerk. 1994./

dr. Fejéregyházi István, 1957-59-ig tag:
mellékletÉlmények sora tette emlékezetessé ezeket az éveket: a nagy zeneművek megszólaltatása, a híres művészekkel való együttmuzsikálás, a zenekar kitűnő diákközössége, a felejthetetlen nyári táborok és az első önálló hangverseny a Zeneakadémián. A legmaradandóbb emlék azonban Záborszky József tanár úr személyisége, aki kitűnő szervezőkészségével és pedagógiai érzékével bevont, elfogadott, elindított és támogatott bennünket a zenekari muzsikálás művészetében. Rá tudott venni a komoly, rendszeres munkára: a hangszertanulásra és a fárasztó zenekari próbákra. Ennek a stúdiumnak mindenkor hasznát vettük, bármely pályára kerültünk. A zene, a tanulás, a munka és a közösség szeretetét, valamint zenei kultúránk megbecsülését kaptuk Tőle útravalóul."

Könyves Tóth Lilla, 1957-69-ig tag:
"Az 1960-as évek elején óriási segítséget jelentett az a támogatás, amit a Tanár Úr nyújtott. Egész életem más irányba terelődött. Akkoriban származásom miatt még csak nem is álmodhattam volna továbbtanulásról, amelyet így mégis sikerült elérnem. Zeneileg is képeztetett a Tanár Úr, Egerland István magán-zeneiskolájában, és még a hangszert is a zenekar biztosította. Az, hogy ma kiegyensúlyozottan élek és azt csinálom, amit szeretek, neki köszönhetem."

Vincze István, 1958-63-ig tag:
Éppen elsős konzis lettem, amikor szeptember közepe felé az egyik akkori osztálytársam szólt, hogy nincs-e kedvem egy zenekarban kürtölni. Hát volt kedvem, és így már a legközelebbi próbára együtt mentünk el. Arra emlékszem, hogy a Tanár Úr azt mondta nekem: "Na egykomám, ülj be a zenekarba, aztán majd meglátjuk!". Mivel első alkalommal voltam egyáltalán szimfonikus zenekarban, még azt sem tudtam, hol ülnek a kürtösök. De egyszer csak megjelenik mögöttem egy egy évvel idősebbnek kinéző kürtös fiú, kürttel a hóna alatt, és ezt mondja: "Biztosan te vagy az új kürtszólam a hangszeredről ítélve. Én vagyok a Quki, második gimis itt az Istvánban." Aztán odaültünk a hátsó sorba, ahol már egy vörös hajú lány ült trombitával, Vas Éva, meg egy fiú, akit csak úgy neveztek: Oroszlán. Ezzel megkezdődött szimfonikus zenekari pályafutásom."

Potzmann János, 1958-63-ig tag:
"1960 körül történt, hogy az érdeklődési köröm a fotózás felé fordult. Ekkor már tagja voltam a zenekarnak. A fotózás szintén időigényes elfoglaltság, a zenélés is az, ebből következett, hogy a tanulásra kevesebb időm maradt és leromlott a tanulmányi eredményem. Arra gondoltam, hogy átmegyek egy gyengébb gimnáziumba, de amikor ezzel előálltam, a Tanár Úr csak annyit kérdezett: "És mi lesz a zenekarral?" Elcsattant egy atyai pofon és én maradtam. Azóta tudom, hogy nagy hiba lett volna megtenni azt a lépést. Hirtelen sok minden megvilágosodott előttem, hogy hogyan is kellene a továbbiakban élni, dolgozni, viselkedni. Összeszedtem magam - és maradtam. Nem bántam meg."

Herényi István, 1962-70-ig tag:
"Nyolcadikos koromban már komolyan fontolgattam, hogy abbahagyom a zenélést. Ekkor kerültem az István Gimnáziumba. Ettől kezdve 8 éven keresztül szinte minden próbán ott voltam. Én, aki addig a korosztályomban bizony a gyengébbek közé tartoztam, egy év leforgása alatt a legjobb növendéke lettem hegedűtanáromnak. Megtanultam blattolni és végre örömöt találtam a zenélésben. Az első külföldi utakra a zenekarral jutottam el. Játszottam Beethoven összes szimfóniáját és felsorolhatatlanul sok remekművet. Kinek adatik meg ilyen élmény? Mikor egyetemistaként már nem tudtam vállalni a rendszeres próbára járást, ott kellett hagynom a zenekart, de a zenével a kapcsolatom mind a mai napig nem szakadt meg. Bejártam a zeneirodalmat a gregoriántól napjainkig és Európát végig muzsikáltam Helsinkitől Nápolyig. Ha nem jön közbe Záborszky tanár úr már-már abbahagytam volna a muzsikálást, de tőle megtanultam, hogy csak fegyelemmel és kitartással lehet eredményt elérni a zenében is, és tőle kaptam útravalót egy életre nemcsak zenéből, hanem igényességből, pedagógiából és elkötelezett hivatástudatból is."

Kaszás Mihályné (Havass Anikó), 1963-68-ig tag:
Nem vagyok aktív művész, "csak" a Nemzeti Filharmónia Kottatárának vezetője, de az a plusz, amit az István Gimnázium zenekarában eltöltött aktív zenélés adott, a mai napig elkísér: a zene szeretete, hogy a zenével mindenkor ki tudok kapcsolódni. Ez az a plusz, ami a mai világban nagyon sokat ér, amit semmi másért nem adnék oda."

Násztorné Réczey Éva, 1984-87-ig tag:
"Életem egyik legszebb időszaka volt. Egy álom volt az egész. Azok a csodálatos művek, amiket játszottunk - mind megváltoztattak és befolyásolták az életemet. Az akarat, amivel gyakoroltam otthon a műveket, hogy igenis meg tudom tanulni és el tudom játszani. Az a katarzis, amelyet szinte minden koncerten átéltem (átéltünk) és az odaadás, amivel játszottunk, és egy egészséges versengés, hogy ki tudja jobban, tökéletesebben eljátszani a szólamát. A barátaim, nagy szerelmeim, akikkel a zenekarban ismerkedtem meg. A külföldi utak és a bulik, a nagy beszélgetések. Ezek mind kihatottak az életemre, hogy énektanár lehettem."

Vissza