Szent István Király Szimfonikus Zenekar Az első negyven év

A muzsikálás a már megszokott mederben folyik tovább. A Zeneakadémián az emelvényen a teljes műsort Antal Mátyás vezényelte 1986-ban:
"Antal Mátyás intuitív, biztosan irányító vezénylése megnyugtató harmóniát teremtett. Dohnányi ritkán játszott Konzertstückjének szólistája Banda Ede, aki az utóbbi időkben ritkán hallható versenyművek előadójaként. Érett, technikailag minden részletében megoldott interpretációjában megragadó volt a nosztalgikus, szépséges, mélyből fakadó, fájdalmas zene kifejező ereje.
Hasonlóan jó színvonalúnak bizonyult a zenekar játéka a Kodály műben, a Budavári Te Deumban. Főszerepe a Záborszky Kálmán irányításával működő kórusnak, az I. István Gimnázium Énekkarának volt."
/Magyar Nemzet, 1986. február l. Sz. Farkas Márta/

Különlegességről számol be az alábbi tudósítás:
"Ismét Brenton Langbein svájci karmester vezényelte az István zenekart a Zeneakadémián. Langbein és a zenekar hosszú évek óta meghitt barátok és ez a bensőséges emberi-művészi kapcsolat egyre inkább javára szolgál közös munkájuknak. Ez alkalommal mint hegedűművész is bemutatkozott a karmester, Bach E-dúr hegedűversenyének szólistájaként. Szívhez szóló, meleg tónusa főként a mű lassú, középső tételében érvényesült hatásosan. A hangverseny tetőpontját a Stravinsky-mű, a Zsoltár-szimfónia jelentette. A produkció komoly erőssége volt a Záborszky Kálmán karigazgató munkáját dicsérő vegyes kar, amely nemcsak tiszta és pontos énekével, de a darab szellemének tökéletes megértésével és ennek hű tolmácsolásával is kitűnt."
/Magyar Nemzet, 1986. február 22. Pándi Marianne/

Egy Abbado produkció nyomán merült föl Berlioz Te Deumjának megszólaltatása. Akkor derült ki, hogy magyarországi ősbemutatóról van szó! Erre az egyedülálló feladatra ismét a többségében diákokból álló társaság vállalkozott. A Te Deum, minden forradalom és diadal monumentális remekműve arra volt hívatva, hogy Napóleon katonai hatalmát dicsőítse, de a műben több és más is van - nyilatkozta Kálmán, aki az óriási együttest összefogta - a harmadik és az ötödik tétel könyörgése és fohásza az ember békeóhaját, a szenvedés után a gyógyulást kívánja kifejezni. Azt írja Kroó György: "Ha Berlioz ezt az egyetlen tételt (Judex Crederis) írta volna egész életében, elég lenne ahhoz, hogy a neve fennmaradjon". De lássuk csak mi hangzott el az Új Zenei Újságban, szintén Kroó Györgytől:
"A grandiózus kompozíciót - Magyarországon először - egy iskolai együttes mutatta be az elmúlt hét végén. Igaz, ez az együttes az I. István Gimnázium nagy múltú zenekara, a hozzá csatlakozó István Király Oratóriumkórus és a kiegészítő igen lelkes iskolai kórusok, a Hunyadi János Zenei Általános Iskola és a Rädda Barnen Általános Iskola Gyermekkara Nits Márta, Cseszka Edit és Surán Sándor betanításában. Ez csak akkor és csak úgy lehetséges, ha a produkciónak megszállott szervezője, vezetője, kivitelezője van, ebben az esetben Záborszky Kálmán személyében, aki hisz az ügyben, hisz a gyermekeiben. Valaki, aki nem hivatkozik az anyagi akadályokra, aki nem dől be annak a tévhitnek, hogy az iskolás korúak tömegei kívánják, sőt követelik a rock-zenét, és aki tudja, hogy a nevelés nem akármilyen divatos elképzelések kiszolgálását jelenti, hanem a teljes ember ügyének fölvállalását, szolgálatát.
Rendkívül nehéz ez a Berlioz kompozíció, a méretei gigantikusak, helyenként a zeneszerző harmóniai fantáziája is elképesztően vakmerő. A mű szépsége sokszor fenséges monotóniában nyilvánul meg és hihetetlen akarat feszíti szerkezetét. Különös módon a gyerekek megérezték és közvetíteni tudták ezt a sajátos szépséget.
A közönség lélegzet-visszafojtva adta át magát az élménynek."
/Magyar Rádió, 1987. november 21./

Ugyanezt a művet a társulat előadta második, nagysikerű spanyolországi turnéján is, 1989-ben.
"Hogyan képes egyetlen gimnázium ennyi zenészt nevelni és ilyen magas szintű produkciókat létrehozni, vagy hogy ki állhat 250 ember utaztatásának, szerepeltetésének megszervezése mögött? - Az István Gimnázium zenekarában vagy énekkarában dolgozni nem kötelező, hanem nagy becsben álló poszt a diákok között. Záborszky Kálmán szavai szerint a zenén kívül sok minden mást is megtanulnak a felelősségről, kitartásról, önzetlenségről. A jutalom pedig a taps és az az érzés, amit nem nagyon ismerhet kívülálló: mennyivel nagyobb élmény a műveket végigénekelni, mint meghallgatni."
/Új ember, 1989. Czigány Ildikó/

Közben 1988-ban a muzsikus dinasztia alapítója, Záborszky József, akinek egész életében minden a zenével függ össze, újabb elismerésben részesült, A Fővárosi Tanács Művészeti Díja kitüntetésben.

A magyar művészeti élet megint egy meghökkentő újdonsággal nézhet szembe: az István zenekar újabb ősbemutatója ezúttal Bernstein Kennedy miséje. A 70. évében járó szerző nagy örömmel fogadta a legkedvesebb művének szóló érdeklődést, amelyről egy exkluzív interjúban értesülhettünk Juhász Elődtől. Ebből az is kiderül, milyen nagyra becsülte a művész a két Kennedy-mártírt. Nagy szeretettel sok sikert kívánt az előadóknak.
"Ünnepélyes, szép pillanatok színtere volt a hétvégén a Margitszigeti Szabadtéri Színpad. Különlegesen nagyszabású mű magyarországi bemutatójára gyülekezett a meglepő összetételű közönség: rock-rajongó diákgyerekektől kifinomult ízlésű koncertlátogatókig több százan vonultak a sziget sétaútjain. A Bernstein Mise lenyűgöző mű, és hogy ritkán tűzik műsorra annak csak az az oka, hogy rendkívüli zenei - művészi teljesítményt igényel. Nagyzenekar, nagykórus, fiúkórus, rock-együttes, opera- és soul-zenében is jártas szólisták szólaltatják meg. A mise liturgiáját követő mű megkérdőjelezi annak értelmét, fellázad a mára érvénytelennek hitt tételei ellen, majd ismét visszahajol a pótolhatatlan hithez."
/Vasárnapi Hírek, 1988. július 3. Budai Katalin/

Kálmán így foglalja össze a műről alkotott véleményét:
"Hihetetlenül sokszínű a zene, a legmodernebb zenei megoldásokkal. Rendkívüli feladatot jelent énekesnek, muzsikusnak, karmesternek egyaránt - ugyanakkor megdöbbentő, felrázó szellemi élményt is."

A következő év tavaszán, a Budapesti Tavaszi Fesztivál kiemelkedő eseményeként nem is képzelhető el más, mint egy újabb ősbemutató. Ezúttal magyar zeneszerző, Lajtha László neve kerül vissza a köztudatba - nem kevesebb, mint negyven év késéssel ismerkedhet meg a közönség a Bartók-Kodály nemzedék e harmadik kiemelkedő egyéniségével. A helyszín is új az együttesnek: a Mátyás templom. Méltó megmérettetés az idestova

35. évfordulójához

érkezett zenekar történetében. "A mű az "ártatlan" Mise fríg hangnemben címmel került előadásra, az igazi cím azonban a partitúra utolsó kettősvonala utáni datálásban található: 1950 IV.-VII. In diebus tribulationis, azaz A szorongattatás napjaiban." /Magyar Hírlap, 1989. március 22. Várnai Péter/ Érdekes cím, ha az ember a 40 éves késésre gondol. "Egészen kiváló volt az előadás. Záborszky Kálmán nagyszerűen vezényelt." /idézet u. ott/
"Záborszky Kálmán Lajtha László Miséjének bemutatásával új utat jelölt ki maga és együttese számára. Vállalta, hogy szószólója, hírvivője és tolmácsa legyen holt és élő zeneszerzők műveinek. A pálmáról mondja a latin közmondás, hogy annál jobban nő, minél nagyobb súly nehezedik rá. Az István-zenekar eddig is kivívta megbecsülésünket professzionista felkészültségével, ezután már a hazai komponisták cseppet sem szerény előadói követelményeinek is megfelelni tudó technikai-szellemi érettségét kell elismernünk."
/Magyar Nemzet, 1990. október 1. Pándi Marianne/

Ez a méltatás abból az alkalomból íródott, hogy ezúttal ismét új mű, Ránki György Káin és Ábel című oratóriuma csatlakozott az eddigi - egyre terebélyesebb - listához. A hangversenytermi bemutató igazán nagy jelentőségű, hiszen a nyolcvanadik évén túl járó mester bibliai ihletésű művével a társulat zenetörténeti hivatástudatát igencsak megerősítette.
Az 1990-es évi Tavaszi Fesztiválra az ének- és zenekar újabb bemutatóval jelentkezett. Ezúttal is a Mátyás templomban szólalhatott meg Farkas Ferenc Vivit Dominus című zsoltára.
"Dávid 17. zsoltárának szövege sajátos módon időszerű mostani, vívódással teli napjainkban - zenei feldolgozása pedig Farkas Ferenc választékos és ékesen szóló stílusának nagyszerű példája."

A zenei intézmény életében a 35. évforduló hozott egy merőben más jellegű, de jelentőségében semmivel sem hasonlítható fejleményt. Létrejött az István Király Zenei Alapítvány. dr Fejéregyházi Sándor, az alapítvány kuratóriumának első elnöke így foglalja össze.
"Az alapítványt Tóth Sándor (költő, későbbi országgyűlési képviselő), Mohai László, dr Fejéregyházi Sándor, Szűcs András, Légár Béla, dr. Lőrincz Ágnes (zenekari tagok szülei) és az Ipari Fejlesztési Bank hozta létre 1989. március 10-én. Célja az volt, hogy az alapítványhoz később csatlakozó, abba befizető magánszemélyek és intézmények pénzéből részben finanszírozza a szülőknek nagy anyagi áldozatokat jelentő külföldi zenekari utakat, szerepléseket, illetve egyéb módón segítse a különböző "Istvános" zenei együtteseket. Az alapítvány vagyona örvendetesen nőtt az állandó támogatás eredményeként, s rövidesen elérte a millió forintos nagyságrendet. A támogatás igen sokrétű volt: útfinanszírozás (részben), verseny nevezési díj kifizetése, hangszervásárlás, zenekari tagok speciális képzésének segítése és így tovább. Jelenleg Somlai Ottóné a kuratórium elnöke. Évente többször ül össze a kuratórium a támogatási döntések megtárgyalására és a támogatás fejlesztésének, bővítésének megtervezésére. A kuratórium állandó, szerves kapcsolatban van a Szent István Király Zeneiskolával, és szakmai (zenei) kérdésekben annak igazgatójának, Záborszky Kálmánnak véleményére támaszkodik."

Az 1987-es nagysikerű koncertsorozat után két évvel ismét meghívást kapott a zenekar Spanyolországba. Ezúttal a Szent István Király Oratóriumkórus, valamint az Operaház művészei - Csavlek Etelka, Takács Tamara, Molnár András, Berczelly István - is a zenekarral tartott. A koncertek Valenciában és környékén voltak.
A magyar muzsika ifjú követei Verdi Requiemjének bravúros, brilliáns és egyben felejthetetlen előadásával tértek vissza a Palau koncerttermébe. A nagy létszámú zenekar és kórus tagjai - lelkes karnagyuk, Záborszky Kálmán vezénylésével - odaadással adták elő ezt a csöppet sem könnyű művet. A budapesti fiatalok átszellemültek ott, ahol a darab azt megkövetelte, kifejezően jelenítették meg a haragot, a gyengédséget, a szomorúságot és a kegyeletet. Az előadással nagy sikert arattak a Palauban."
/Las Provincias, Valencia, 1989. március 28./

Egy évvel később, újra Spanyolországban...
Bárcsak nekünk lenne a konzervatóriumunkban és a zenekaraink között ilyen figyelemre méltó ifjúsági együttesünk. Nemcsak arra voltak képesek, hogy Mozart Requiemjét oly gondosan adják elő, hanem brilliáns volt Kodály: Felszállott a páva előadása is."
/Las Provincias, Valencia, 1990. április 15./

1991 jelentős eseménye, hogy augusztus 23-án a BBC Rádió harmadik csatornája a zenekar másfél órás koncertjét sugározta. A műsoron Honegger: Pacific 231, Poulenc: Stabat Mater, Lajtha László: Mise szerepelt. A koncertet Heinz Artl és Záborszky Kálmán vezényelte. A lübecki Johanneum Gimnázium vezetője, Heinz Artl, már a nyolcvanas évek végétől a zenekar rendszeresen visszatérő vendégkarmestere.

Ez év fontos híre: fölvirradt a reménye annak, hogy saját épülethez jussanak az immár gimnáziumi kereteket messze túlnőtt együttesek. (Ekkor a gimnázium igazgatója már Szakáll Istvánné). Mivel a szándékot Antall József miniszterelnök valamint Andrásfalvy Bertalan művelődési és közoktatási miniszter is támogatta, kezdetét vette a bizakodás, hogy a Columbus utcai volt pártház épületét az immár 1300 növendéket és 130 tanárt felölelő intézmény kapja meg. A támogatás a kerületi önkormányzat és a Polgármesteri Hivatal részéről is megmutatkozott.

Az István zenekarnak és a többi együttesnek otthont adó jó öreg kerület, Zugló is jelentős évfordulóhoz érkezett 1992-ben, 150 év telt el a kerület életében. A Nemzeti Sportcsarnok tehát újabb "csúcsjavítás" színhelyévé vált ebből az alkalomból. A kerületi jubileum rendezvénysorozatának záró eseményeként Carl Orff Carmina Buranaját hallhatták a jelenlévők, mintegy ötszáz énekes és zenész előadásában. Magyarországon ekkora létszámú előadói gárdára még nem volt példa ennek a műnek az előadásában - ez tehát önmagában véve is nagy élmény -, de az, hogy kifogástalanul szólalt meg a szólóénekesekre, vegyes- és gyermekkarra, valamint zenekarra komponált mű, teljessé tette a produkció értékét. Az István Zenekaron és az Oratóriumkóruson kívül a kerület kilenc általános és középiskolájának gyermekei énekeltek. Egyáltalán lehetséges, hogy valaki kimaradt ebből a kerületben?

"Ti engem Mesternek hívtok, és nem kérdeztek engem . . . Ha egyszer örökre elvesztek, ne okoljatok engem." - ez a felirat áll a középkori lübecki Krisztus-szobor talapzatán. Ránki György fedezte fel magának ezeket a gondolatokat, hogy Jézus panasza című melodrámájának alapjául szolgáljanak. A 85 éves szerző, barátsága jeléül a zenekarnak és karnagyuknak, Záborszky Kálmánnak ajánlotta fel a művet. A Pesti Vigadóban, 1992 márciusában hangzott fel a figyelmeztetés, minden idők álságainak veszélyeire utalva. Időszerűsége vitathatatlan, aktualitása és fő üzenete mindannyiunkhoz szól. Az avatott előadás a televízióban és a rádióban is felvételre került.

Carl Orff művének, a Carmina Buranának előadása óriási tőkének bizonyult. Nemzetközi híre kelt a zenei kombinát produkciójának, melynek eredményeképpen lehetőség nyílt a mű előadására német közönség előtt is. A müncheni Carl Orff Gimnázium, névadója halálának 10. évfordulóján ennek a műnek az előadásával szeretett volna tisztelegni emlékének. Szinte magától értetődően a magyar együttes neve merült fel a megemlékezés szervezésekor. Nem kellett csalódniuk a münchenieknek - tomboló lelkesedés és tapsvihar igazolta a jó választást. Ez is 1992-ben történt.
Szintén ennek az évnek a krónikájához tartozik az angol karvezetőnő, Susan Dighby vendégszereplése. Igazi zenei csemegének számító, kizárólag angol zeneműveket bemutató műsort állított össze az István Király Oratóriumkórus számára. A Pesti Vigadó falai között olyan darabok hangzottak fel, amelyeket a kórusnak egyébként nem lett volna módja elénekelni . . .
1992 nyara egy újabb magyarországi ősbemutatót jelentett a budapesti Szent István Gimnázium zenekarának és énekkarának. Paul McCartney, az egykori Beatles-tag Liverpool Oratóriuma szerepelt a Margitszigeti Szabadtéri Színpad műsorán.
"Komolyan elfog az izgalom, ha arra gondolok, hogy Budapesten is bemutatják egy ilyen brit fickó művét, mint én. Nekem ugyanis Magyarország teljesen egzotikus hely."- nyilatkozta Paul az MTI-nek. A 95 perces zeneművet Medveczky Ádám vezényletével vitte sikerre a társulat, Pitti Katalin, Takács Tamara, Daróczy Tamás és Begányi Ferenc énekelték a szólókat. Ez már zenetörténelem!

Egyáltalán, telhet el úgy év a Szent István Gimnázium Szimfonikus zenekarának és István Király Oratóriumkórusának munkásságának során, hogy nincs újabb ősbemutató? Válasz helyett az újsághír :
"Az államalapító Szent István hitvesének, Boldog Gizellának állít emléket Vavrinecz Béla zeneszerző-karmester Gizella, az első magyar királyné című oratóriuma, amelynek librettóját dr. Szántó Konrád ferences egyháztörténész, egyetemi tanár írta.
Az ősbemutató helyszínéül az egykori magyar fővárost, Esztergomot választották. A zsúfolásig megtelt Ferences templomban a Szent István Gimnázium Szimfonikus Zenekarának és Oratórium Kórusának, a Budapesti Kórus szólistáinak, a Hatvani Vegyeskarnak, a Hermina úti Liszt Gyermekkórusnak, továbbá Virágh Endre orgonaművésznek a közreműködésével csendült fel a mű, amelyet a szerző dirigált. A szólisták névsora: Georgina von Benza, Németh Judit, Németh Gábor, Derecskei Zsolt és Szüle Tamás operaénekesek, Hamar Péter tanuló és Faragó Laura énekművész."
Monumentális vállalkozás - talán csak a templom falai szabták meg a határt.

Az Euroradio Nemzetközi Ifjúsági Zenekarok sorozatát az István zenekar 1993. április 12-i, zeneakadémiai koncertjével nyitotta meg, amit európaszerte egyenes adásban közvetítettek. A sorozatban 12 európai ország ifjúsági zenekara mutatkozott be.

Ez az év azonban egy súlyos veszteséget is tartogatott. 1993. május 13-án már halálos betegen eljött elbúcsúzni a nagyszerű barát és muzsikustárs - Brenton Langbein. Annyi közös élményben és sikerben alkotó közreműködő. Röviddel később meg is halt, június 6-án Utolsó pillanatban is gondolt magyar barátaira. Végakaratában úgy rendelkezett, hogy a búcsúztatás koszorúpénzét utalják át az István zenekarnak. A Zene Világnapján rendezett hangverseny a Zeneakadémián az ő emlékét idézte. Személye sok zenekari tag számára felejthetetlen. Ez derül ki az emlékhangverseny alkalmából megjelentetett különleges műsorfüzetből is, ahonnan most két idézetet megismétlünk:
"Eljött közénk két héttel a halála előtt. Mi hajtotta a lelkét, hogy halálosan kimerülve a gyilkos sugárkezelésektől, félig roncs testtel repülőre üljön, Magyarországra jöjjön és velünk legyen? A szeretet. Mert az egész zenekar az övé volt. Úgy szeretett minket, mint a jó szülő a gyermekeit."
/Mericske Zoltán zenetanár, az ütőszólam egykori vezetője/

"Megdöbbenéssel értesültem Brenton Langbein haláláról. István zenekaros éveim alatt sok vendégkarmester is dirigált. Kedvenceim Ferencsik János és Brenton Langbein voltak. Egyenrangú partnerként és szeretettel irányította a zenekarban ülő ifjú emberkéket. Egyik legszebb élményem a zürichi Tonhalle-ban közösen előadott Tenger, Debussy műve. Az általa vezetett svájci ifjúsági zenekarral együtt játszottunk. Egy monstre együttes, amelyben nagy megtiszteltetésnek éreztem, hogy én lehettem a koncertmester. Csak a csellószólamban ült vagy 20 csellista, és ahogyan az első tétel nagy csellóállása akkor felhangzott, azt se előtte, se azóta olyan gyönyörűnek nem hallottam."
/Konrád János, Holland Filharmonikus Zenekar - szólóbrácsa/

1993 nyarán a zenekar első ízben járt Angliában, és hazafelé Unterschleiheimben (Németország) is adott egy koncertet.
Nagyzási hóbortban szenvednek a magyarok? Szimfonikus zenekarnak nevezi magát egy gimnáziumi együttes, Wagner: Trisztán és Izolda nyitánya mellett Bartók Concertóját akarja eljátszani? A zenekar a nyitányt tiszta hangzással, és hivatásos szintű interpretációval szólaltatta meg. Ez nem is lehet gimnáziumi zenekar! Még a legfiatalabb tanulók is nyilvánvalóan olyan gazdag zenekari gyakorlattal és hangszeres készséggel rendelkeznek, mint nálunk legfeljebb a zeneművészeti főiskolák végzős hallgatói. Bartók Béla Concertója alatt született valami, ami csaknem megfoghatatlan. Sikerült a szimfonikus zenekarnak a mű tökéletes előadása, karnagyuk Záborszky Kálmán körültekintő, temperamentumos vezetésével, amelyben minden hangszer és hangszercsoport szólisztikus feladatot kapott."
/Süddeutsche Zeitung, 1993. júl. 16./

Vissza