Szent István Király Szimfonikus Zenekar Az első negyven év

Az elkövetkezendő években pedig zajlottak az immár kiteljesedett hagyományok szerint a koncertsorozatok. Bérleti előadások, vidéki turnék csakúgy, mint a külföldi vendégszereplések. Majd pedig elkövetkezett 1984, az együttes fennállásának

30. évfordulója

Előzőleg a zenekar Strauss-esttel vett búcsút az óévtől, a Zeneakadémián.
"Idősebb Johann Straussról elmondható, hogy szinte egész életműve alkalmas a felszabadult vidámság hangulatának megteremtésére. Mégis dicséret illeti e műsor összeállítóit, amiért nem az olcsó hatások lehetőségeit aknázták ki ez alkalommal, hanem a nagyobb lélegzetű színpadi művekből adtak elsősorban ízelítőt, két kiváló operaházi szólista, Pitti Katalin és Fülöp Attila, valamint a gimnázium vegyes karának közreműködésével. Brenton Langbein klasszikus Straussot formált, lehántva erről a zenéről az oly könnyen reátapadó érzelmesség sallangjait."
/Magyar Nemzet, 1984. I. 3. Pándi Marianne/

Harminc év. Bizony akadtak olyan pillanatai is, amikor egy másvalaki a Tanár Úr helyében már föladta volna a játszmát. Ő azonban kikezdhetetlen akaraterejével minden akadályon átküzdötte magát. Nemcsak karmestere, hanem egyúttal menedzsere is volt a kis zenekarnak, amelyből az ő irányításával diadalmasan kibomlott egy 80-90 tagú szimfonikus zenekar. Mindennapos szívós munka és zenei szakértelem húzódik meg a nemzetközileg is ismert és elismert eredmények mögött. Fölismerte, mekkora lehetőség rejtőzik abban, hogy a zeneiskola és a gimnázium támaszkodhat egymásra. Erre az együttműködésre már föl lehet építeni - ő nevezte így - egy zenei piramist. A régebbi zenekarok szervezői gyakran panaszkodtak amiatt, hogy a diáknemzedék-váltások lehetetlenné teszik a zenekar színvonalának megőrzését, nem is szólva a színvonal emeléséről. Nos, Záborszkynak sikerült megoldania ezt a feladványt is, éppen azzal, hogy egyszerre és egyformán egyengette a zenei tehetségek áramlását a zenei képzés lépcsőin fölfelé és az iskolába visszafelé. Így a hazai zenekari utánpótlás talán legnagyobb hatású központjává vált intézete. Harminc év alatt több száz olyan zenészt képezett ki, akik ma zenetanárok valahol, vagy legalábbis zeneértők. A státusát illetően teljes mértékben amatőr zenekar profi színvonalon játszik. Repertoárjuk felveszi a versenyt bármelyik nagyzenekaréval.

"Elvileg a nagyközönség is részt vehet műsorainkon - nyilatkozza - de gyakorlatilag minden jegy elkél az iskolában. Mostanában, amikor a könnyűzene annyira eluralkodott a fiatalokon, a mi tanítványaink túlnyomó többsége úgy kerül ki innen, hogy érti és szereti a klasszikus zenét. Ennek hatását napról napra érezzük és tapasztaljuk a gyerekeken. Nem akármilyen feladattudat kell ugyanis ahhoz, hogy egy gimnazista diák a rengeteg tanulnivalója mellett vállalkozzék a heti háromszor három óra zenekari próbára, amit még otthoni gyakorlással is ki kell egészíteni, nem is beszélve a fellépésekről. A zenének különben is nagy a fegyelmező ereje. Nem lehet egy dallamba egy fél taktussal sem előbb vagy utóbb belépni."
/Köznevelés, 1984. április 27. Vati Papp Ferenc/

1984 nyarán a zenekar eljutott Tirolba, a festői Erlbe. A Zenekari Hetekre a világ minden tájáról érkeztek fiatalok, akikkel a zenekar két közös koncertet is adott. A hatalmas és hideg betonépületben rendezett gálakoncerten Richard Strauss: Halál és megdicsőülés valamint Berlioz: Fantasztikus szimfónia csendült fel Alois Hochstrasser vezényletével. A játék szenvedélye feledtette a rideg körülményeket.

Pontosan az évforduló évében óriási veszteséget kellett tudomásul venni. A nagy tanítómester és őszinte pártfogó, Ferencsik János elment. Így a megszokott zeneakadémiai ünnepi koncertet nem lehetett a hagyományokhoz híven megrendezni. Sor került a koncertre szeptember 23-án, de
"Az ünnepi szónokok ajkán Ferencsik János neve többször is felhangzott, ami érthető és természetes, hiszen a zenekar életének legnagyobb eseményeit azok a hangversenyek jelentették, amelyeken ő állott a vezénylő emelvényen. Ennél jóval meglepőbb volt azonban a kölcsönösség ténye, az, hogy az István-zenekar vezénylése a nagy karmester számára is örömet, kedves kötelességet jelentett."
/Magyar Nemzet, 1984. szeptember 30. Pándi Marianne/

1984-ben a zeneakadémiai koncertsorozat nyitóhangversenyén Verdi Requiemje hangzott el Alois Hochstrasser vezényletével. A grazi karmester azon külföldi művészek sorába tartozik, akikkel a zenekarnak éveken át tartó művészi kapcsolata alakult ki.

A továbblépést két igen jelentős esemény jelentette. Az egyik egy nagyszabású koncert volt a Budapest Sportcsarnokban, Zugló az Új Nemzeti Színházért címmel. Műsorát különféle ifjúsági zene- és énekkarok adták.
"A programban feltüntetve láttuk az I. István Gimnázium Énekkarát és Szimfonikus Zenekarát, a XIV. kerületi Állami Zeneiskola Tücsök zenekarát és Szimfonikus Zenekarát. A zeneiskola Tanári Rézfúvós Együttesét, a KISZ Központi Művészegyüttes fuvolazenekarát és az Ifjú Gárda fúvószenekart. Az ember azt hihetné, hogy hatalmas szervezőmunkával a legkülönfélébb helyekről toborozták össze az együtteseket. A valóság azonban az, hogy mindegyik ének - és zenekar egyetlen épületből jött, az I. István Gimnáziumból."
/Magyar Nemzet, 1984. június 30. Lukácsy András/

A másik kiemelkedő esemény a Zeneakadémián került sorra, ahol Záborszky József új művét adták elő. Juhász Ferenc: A szarvassá vált fiú kiáltozása a titkok kapujából című versére komponálta a Tanár Úr. Tény, hogy ezzel is szaporodott a zenekar által előadott ősbemutatók száma.
"Két éve véletlenül kézbe véve Juhász Ferenc verseskötetét, ennél a költeménynél nyílt ki a könyv - mondja Záborszky Tanár úr. - A lelkem mélyéig felkavart, nem hagyott nyugodni. Olyan erős ihletettséget adott, hogy azonnal leültem a zongorához, és komponálni kezdtem. Az élet új, nehéz problémáinak feszültségeivel telített a vers, a nemzedékváltás gyötrelmeivel, a családi körből való kiszakadás sokszor keserű fájdalmával. Ezt igyekeztem zenémmel megragadni és kifejezni." Az ének- és zenekart Záborszky Kálmán vezényelte.
/Esti Hírlap, 1984. V. 6. F. K./

Megemlítendő, hogy a gimnázium énekkara, dr. Fórizs József hathatós segítségével ekkor szerveződött teljesen újjá - Kálmán vezetése alatt. Ettől az időszaktól vette kezdetét az a fejlődés, ami a későbbi Oratóriumkórus kifejlődéséhez vezetett, és amely a zenekar teljesítményével egyenlő rangú minőséget hozott létre.
Ekkorra tehát már hét zenekar működik összesen. Joggal vetődik fel a kérdés - honnan van ennyi tehetséges, zeneszerető gyerek? A Tanár Úr tudni véli a választ erre is:
"Frissek, egészségesek a zuglói gyerekek. Itt még van zöld terület, ahol kedvükre játszhatnak is. S miután híre van már a zenekaroknak, a többi kerületből is szívesen hozzák ide a zenekari muzsikálás iránt érdeklődőket. Jól tudják, hogy itt a felnőtt zenekarba nem a kortól, hanem a tehetségtől és szorgalomtól függően kerülhetnek be, és ezért törekszenek a nagyobb teljesítményekre."
/Esti Hírlap, 1984. XII. 21. Molnár Gabriella/

Az Istvános koncertek pedig valóságos iskolatalálkozók, ahol régi növendékek és a maiak is ott vannak a nézőtéren.
Egy újabb névvel szaporodik a vendégkarmesterek sora, Medveczky Ádám is vállal fellépést a Zeneakadémián a zenekarral. Ugyancsak közös munka születik Antal Mátyással is, aki a Budapest Kórus karigazgatója - Záborszky tanítvány. Módszereiben bevallottan követi a Tanár urat, sőt, sok esetben felteszi magának a kérdést - vajon a Tanár Úr ebben a helyzetben hogy döntene? Csak vissza kell egy kicsit emlékeznie, és ez segít.
Eközben István, az idősebbik fiú ismét itthon van, és nagyszabású koncert jelzi munkáját. Ő a karmestere egy újabb zeneakadémiai sikeres hangversenynek.
"Merész, sőt valósággal vakmerő feladatot vállalt a karmester, amikor két olyan művet tűzött műsorára, amely nemcsak zenei szempontból felettébb igényes, de technikai követelményekben is az előadó-művészet magasiskoláját jelenti: Beethoven Hegedűversenyét és Bartók Concertóját. És miután az István-zenekar még sohasem szerepelt egy bizonyos színvonalon alul, még sohasem okozott csalódást törzsközönségének, eleve biztosra vehettük, hogy a feladatot, amit az együttes és karnagya önmagának kitűzött, mintaszerűen meg is oldja. Kovács Dénes ezzel a produkciójával pályája legnagyszerűbb szerepléseinek számát gyarapította. A második számban fiatal művészeink legjobbjainak ebben a páratlan együttesében, zenei utánpótlásunk nélkülözhetetlen műhelyében professzionista felkészültséggel és hozzáértéssel láttak neki a Concerto előadásának. Hibátlan hangszerszólóik, példás összjátékuk, az öt tétel folyamatosan logikus összefoglalása hallatán azt óhajtottam: bár a kulturális fórum vendégei közül betévedtek volna néhányan erre az estére!"
/Magyar Nemzet, 1985. november 23. Pándi Marianne/

Egy közlés a Budapesti I. István Gimnázium 1984-85. évi 83. tanévének évkönyvéből:
Az I. István Gimnázium zenekarának 30 éves évfordulója alkalmából Záborszky József karmester a Munka Érdemrend arany fokozatát kapta.

Egy nagy veszteség is erre az időszakra esik, elhunyt a régi jó barát és munkatárs, Kórodi András.

Vissza