Szent István Király Szimfonikus Zenekar Az első negyven év

No de folytassuk a siker-sorozattal, hiszen ahhoz, hogy itt valami ilyesmiről van szó kétség sem férhet. A következő tudósítás a János vitéz tokaji előadását adja hírül. Tokaj már hosszú idő óta az egyik legfontosabb helyszíne volt a vidéki előadásoknak - nem véletlenül, hiszen éppen ez a város a Tanár Úr szülőhelye. Így 1977-re már komoly hagyományai voltak az itteni Istvános koncerteknek, sőt operaelőadásoknak. A Parasztbecsülettel kezdődött 1975-ben, következő évben a Háry Jánossal folytatódott, és ezt követte a János vitéz. A statisztéria már itt is nagy erőket vonultatott fel, hiszen az István zenekar mellett a gimnázium énekkara és a budapesti Acquincum táncegyüttes is fellépett.
Ugyanezt a János vitézt elvitte a Tanár Úr Gyöngyösre is:
"Egymástól térben, hivatásformában távol eső intézmények - Operaház, Madách színház, a pesti I. István Gimnázium, Acquincum táncegyüttes, gyöngyösi Berze-Nagy dalosok - igenis egyesíthetők, ha a szervezők mindannyiójukat érdeklő ügyet csillantanak fel előttük. Még az állami gazdaság lovászai is szívesen öltöztek huszárnak, hogy a közönség önfeledt ujjongása közepette többször átvágtassanak a hatalmas, ügyesen felosztott színpadtéren."
/Népújság, 1977. július 31. Moldvay Győző/

A következő évben a tokaji Kossuth tér ismét szabadtéri színpaddá vált. Ekkor a Bánk bán került színre, Zsurzs Éva rendezésében.
"A zárt kis tér este hét órára zsúfolásig megtelik emberrel. Az időjárás kegyes. A reflektorok megvilágítják a teret szemből lezáró domboldalon a templom hófehér falait. A torony ablakában a fekete zászló a pápát gyászolja. Díszlet, igazi. Illik az előadáshoz. Nyolcvanöt ifjú muzsikus hangszerén szólal meg nemzeti operánk Záborszky József karnagy pálcájának intésére. Ettől kezdve már nem szól más, csak a muzsika. Az első felvonás után hat, a második után nyolc, az előadás után tizenkét vastapsot számolok."
/Magyar Nemzet, 1978. augusztus 20. Csillag István/

Vissza