Szent István Király Szimfonikus Zenekar Az első negyven év

Ezenközben a zenekar már túl volt fennállásának 15. évfordulóján is. Zeneakadémiai koncert volt a megünneplés módja. Íme a méltatás:
"A zenekar 15 éves fennállása alkalmából a Zeneakadémián rendezett jubiláris hangversenyt külföldi karmester, Helmut Steinbach, a frankfurti szimfonikus zenekar karnagya dirigálta.
Maradéktalan élvezetet jelentett a műsor első részének két barokk kompozíciója, Telemann kétfuvolás Concertója (szólistái Csetényi Gyula és Koltai Gergely), valamint Tartini d-moll hegedűversenye, amelynek vezérszólamát vendég hegedűművész, Alfred Breit játszotta, biztos muzikalitással, kifejező, meleg tónussal. A hangverseny kiemelkedő eseménye volt Mozart C - dúr (Jupiter) szimfóniájának átélt, muzsikálással telített előadása."
/Magyar Hírlap, 1970. március 3. Kollár Endre/

A vendégkarmesterek névsora tehát Helmut Steinbach-hal bővült. Újabb kiemelkedő zenei esemény 1970. november 28., Zeneakadémia.

". . . az iskola zenekara, énekkara és irodalmi színpada emlékezetes módon hódolt névadója, István király születése évezredes, és Beethoven kétszáz éves születési évfordulójának.
. . . Százötvennyolc évvel korábban volt a mű pesti bemutatója a Pesti Színházban (amely a mai Vörösmarty tér és Vigadó tér között állott). A partitúra azóta némán feküdt, s most a Zeneakadémia archívumából került az István Gimnázium tanárainak és diákjainak kezébe. Nagy munka kezdődött. - A zeneakadémiai hangverseny a legszebbek közé tartozik, amelyeket valaha hallottam. Ezek a lányok és fiúk szívesen, lelkesülten, tudással és kivételes érdeklődéssel muzsikálnak.
Mennyi végig nem gondolt kesergés hangzik fiatalságunk magatartása, érdeklődésének állítólagos hiánya ellen! Ez a nagyszerű hangverseny csak megerősített meggyőződésemben, hogy áldozatkész és szenvedélytől fűtött munka is kell ahhoz, hogy fiataljaink óriási érdeklődése helyes, érdemleges irányba forduljon."
/Népszava, 1970. december 3. Rajk András/

A következő időszak sikereinek illusztrálására íme a kritikák:
"Vállalkozó kedvük és merszük egy befutott nagy zenekaré és nem is becsülve túl képességeiket, hiszen ami ott fejlettebb tudásra, gyakorlatra alapozottan olykor csak egy-két próba eredményeként jelentkezik, azt itt hosszas lelkiismeretes gyakorlás, felkészülés hozza pódiumra... A jórészt ifjúság köréből toborzott hallgatóság körében bizonyára ezúttal is sok fiatal kapott kedvet, hogy a közös muzsikáláshoz vezető úton maga is elinduljon."
/Országos Filharmónia Műsorfüzet, 1971. III. Molnár Jenő Antal/

"Az I. István Gimnázium Szimfonikus Zenekarának tagjai ezen a hangversenyen mind technikai, mind zenei vonatkozásban művelt, képzett zenészek benyomását keltették. Nem amatőr színvonalon játszottak, hanem a hivatásosokat ígérő képzettséggel, számos közös élményt idéző, közös muzsikálással s őszintén odaadó, fiatalos, szenvedélyes lendülettel...A hangverseny kiemelkedő teljesítménye volt Kodály Páva variációinak előadása. Ez az interpretáció ismét bebizonyította, hogy az a generáció, amely a magyar népzenével kezdte. s mindvégig azzal szüntelen kapcsolatban folytatta zenei tanulmányait, valóban anyanyelvi fokon "beszéli" ezt a zenei nyelvet akkor is, ha nem egyszerű, hanem igen bonyolult s minden vonatkozásban modern alkotás tolmácsolását vállalja feladatául."
/Országos Filharmónia Műsorfüzet, 1971. V. Sz. Farkas Márta/

"Kurt Brass vezénylése alatt a zenekar, melynek tagjai zömmel gimnazisták és konzervatoristák, kifejezetten professzionista nívójú. Hangzásképe világos, telt és igen árnyalt: Meglátszik, hogy lelkes fiatalok játszanak benne, akiknek számára a zenekari játék nem unt rutinmunka, hanem magasrendű szórakozás, sőt: lelki szükséglet."
/Országos Filharmónia Műsorfüzete, 1971. XII. Barna István/

"A jól sikerült, nívós hangverseny azt bizonyította, hogy joggal vállalkoztak ekkora feladatra (Műsor: Kodály Marosszéki Táncok, Bartók Táncszvit, Kadosa Pál Zongora Concertino)."
/Országos Filharmónia Műsorfüzet, 1972. Hamburger Klára/

Nagy elismerés fogadta az együttes szereplését az amatőr szimfonikus zenekarok fesztiválján is, amely a Budapesti Művészeti Hetek egyik eseménysorozata volt:
"A XX. század magyar szerzői közül ki kell emelnünk Bartók Két arckép c. művének színes, lényegre törő művészi előadását az I. István Gimnázium Szimfonikus zenekarának interpretálásában . . . Kodály Páva variációit, ezt a különösen nehéz, bonyolult ritmikájú virtuóz igényű szimfonikus darabot a fiatal együttes boszorkányos felkészültséggel, megkapó "érettséggel", szinte kifogástalanul játszotta el."
/Budapesti Népművelő, 1972. I. Nagy Olivér/

"Záborszky József egységes egésszé kovácsolta együttesét. Nemcsak előadni, kottaképet leolvasni tanítja meg zenekarának tagjait, hanem a zene legmélyebb rétegeihez kalauzolja őket: a hangjegyek közötti és mögötti világba vezeti muzsikusait, s együttesen tárják fel ezt a hallgató előtt. Mindvégig pontosan azt érezhettük, hogy Záborszky célja csak részben a lejátszás, sokkal lényegesebb számára az élménnyé varázsolás, a kompozíciók szuggesztív életre keltése. Szép és vonzó műsort választottak. (Cimarosa kétfuvolás koncert, Bach Parasztkantáta, Grieg I. Peer Gynt szvit, Dohnányi keringő a Pierette fátyla c. balettből) - Az utolsó műsorszám méltó befejezése volt annak a koncertnek, melynek csak külsőségeiről mondhatjuk el, hogy "ifjúsági", hiszen a felnőtteknek is dicséretére váló művészi muzsikálás élményével gazdagodtunk."
/Országos Filharmónia Műsorfüzet, 1972. II. Juhász Előd/

Az az első Ferencsik-koncert egy másik, igencsak változatos úton is elindította a zenekart. Emlékezetes, hogy akkor egy a gyermek Mozart által írt opera ősbemutatójára vállalkoztak. Úgy tűnik. ez volt a nyitánya az ilyen jellegű vállalkozások egész sorának. Majdhogynem hasonló újdonság volt a Beethoven István király oratórium, és 1972. május 8-án ismét budapesti bemutató: Vass Lajos monumentális Mátyás oratóriuma.
"Az I. István Gimnázium Szimfonikus Zenekarának fiatal muzsikusainak jó játéka, értékes, művészi munkája bizonyította, hogy ez a feladat ilyen ifjú együttes számára is megoldható, ha a képességek lelkesedéssel és biztos kezű irányítással társulnak. Az oratórium interpretálásában jelentős részt vállalt a Vasas Központi Művészegyüttes Énekkara és a Hunyadi János Zenei Általános Iskola Gyermekkara (karigazgatók Vass Lajos és Szabó Helga)."
/Országos Filharmónia Műsorfüzet, 1972. V. Sz. Farkas Márta/

Hirtelenjében képtelenség lenne ide felsorolni azt a számtalan fellépést, külföldi utakkal tarkítva, amely ezt az időszakot jellemezte. Már jól tudjuk a fel sem tett kérdésre a választ, hát persze, a nyári táborok. Csak ott lehet ennyi művet előkészíteni. Ekkor már Záborszky István (Pisti) is a zeneiskolánál dolgozott. A tábor ezekben az években Tihanyban volt:
A tábornak meghatározott napirendje volt. A reggeli ébresztő után mosakodás, majd reggeli. Ezután körletrend ellenőrzés. Ezt eleinte a Tanár Úr, később a megbízott táborvezetők ellenőrizték. Ezután a délelőtti próba következett. Ezt követte az ebéd. Ebéd után szabadfoglalkozás volt, és igen, voltak akik ezt az időt is egyéni gyakorlásra használták. Nem volt kínosabb, mintha az ember a szólampróbán nem tudta lejátszani a részét. Azért a többség a strandon találkozott. Fél négykor azonban mindenki igyekezett vissza a táborba, mert négykor kezdődött az összpróba. Ezt még egy koncert is követhette. A nap a vacsora után 9 órakor a takarodóval zárult. Ezeket a tennivalókat kivétel nélkül minden nap végigcsináltuk. Fegyelem, az volt! Azzal együtt egy pillanatig se gondolja senki, hogy itt másként viselkedtek a diákok, mint bármely más nyaralás alkalmával. A próbák ideje alatt igazi műhelymunka zajlott és teljes értékű előadások hangzottak el a koncerteken, de ami azon kívül volt, az bizony külön kötetet tölthetne meg. A mai napig is emlékeznek a tagok az egyes felejthetetlen epizódokra. Potzmann János például erre :

"Az egyik legkorábbi tábor Gyöngyösön volt. Egy diákszállón voltunk elszállásolva, és koncertünk volt aznap este. A diákszálló konyhásai közölték, hogy nekik az már nagyon késői időpont, nem lesz vacsora. A Tanár Úr nem jött zavarba. A nagyobb tagok segítségével ő főzött vacsorát az egész társaságnak.
Az egyik nyári tábor alkalmával a Balatonnál voltunk. Az iskolaépületben kaptunk szállást, a közös folyosót néhány szekrénnyel osztották lány- és fiú szakaszra. Esténként, mikor a fiúknak eszébe jutott, hogy meg kéne látogatni a lányokat, a Tanár Úr ott állt a szekrényeknél. Felajánlotta, hogy aki több fekvőtámaszt tud lenyomni, mint ő, az átmehet. Nem volt látogató."
Novák Juli (és Aga, a férje) szintén zenekarosok voltak, mégpedig a tihanyi időszakban is:
"A tihanyi táborozáskor történt, hogy a zenekar összeismerkedhetett Passuth Lászlóval, akinek ott volt háza. Az író nagyon megkedvelte a zenekar tagjait, és mindig meghallgatta a koncertjeinket is. Egyik este szerenádot adtunk neki, amiért cserébe egy dedikált példány volt a jutalom a művei közül.
Egy korábbi, talán badacsonyi táborban történt a következő. A zenekar egyik tagja, Szalay Pali brácsás rendkívül féltette a hangszerét. Éppen ezért sohasem tartotta a fiúszobában, hanem megkérte a lányokat, hogy hadd tartsa ott a hangszert. A Tanár Úr rendszerint megbízta őt ügyintézési teendőkkel is, ezért a próbára a lányok hozták a brácsát. Egyik alkalommal, mikor szokás szerint az utolsó pillanatban beesett a próbára, és mindenki már csak rá várt, mikor kicsomagolta a gondosan bepólyált batyut, nem a saját hangszerét találta benne, hanem egy húsz forintos játékhegedűt, amit a lányok közös pénzen vettek, és előzőleg kicseréltek. Ekkor még a Tanár Úr is, aki már türelmetlenül kezdte volna a próbát, jóízűt nevetett. Természetesen a valódi hangszer is megvolt, sértetlenül.
A közösségi szellem szent volt, és sérthetetlen. A zenekarban a fúvósok és vonósok két focicsapatot alkottak. Rendszeresen meccsek zajlottak a két csapat között. Természetesen nagy dilemma elé került, akinek vonós létére fúvós fiú udvarolt, vagy éppen fordítva: hogy ő most kinek is drukkoljon? Aki nem a zenekarbeli hovatartozását tekintette elsődlegesnek, azt a Tanár Úr szigorúan felelősségre vonta - még a zenekari tagság is megkérdőjeleződött egyes esetekben. Azért ezek az ügyek többnyire elsimultak.
A takarodó 9 órakor volt, de voltak, akik ezt megpróbálták figyelmen kívül hagyni. Az egyik fiú, aki notórius késő volt a takarodónál, majdnem megjárta. Az ágyakban a derékalj három matracból állt. Az ő ágyában a középső matrac helyére egy lavór víz került., amelyet gondosan elsimított lepedő takart. Szerencséjére időben észrevette az átalakítást, és a lavór vizet "kiosztotta" a szomszédainak.
Történt egyszer, hogy három lánynak valamilyen okból nem kellett az esti koncerten részt venni. Este a takarodónál a fiúk tűvé tettek mindent a pizsamájuk után. Végre előkerültek, mindenkié gondosan oda volt varrva a matraca aljára!"

Engedtessék meg, hogy ezen a helyen a szerkesztő is kapjon lehetőséget egy tábori emlék felelevenítésére: valahányszor a zenekar egyik tagja a tábor kezdésétől vagy befejezésétől eltérő időpontban érkezett avagy indult, a fúvóskar zenés fogadást rendezett a pályaudvaron. Soha olyan lelkesen nem szólt a Radeczky induló, mint ezeken az alkalmakon. Hihetetlen volt a fogadtatás is - elképzelhető, hogy az utazóközönség milyen lelkesedéssel reagált a nem várt muzsikaszóra. Büszkék voltunk.

Vég nélkül lehetne sorolni a tábori történeteket. A nagy sikerek mellett ezek az emlékek is nagyon sokban hozzájárultak a közösségi érzés fejlesztéséhez. Év közben is olyan jó volt felidézni őket, vagy éppenséggel elkápráztatni az újonnan jövőket ezekkel és sok hasonló csodálatosan leleményes kis tréfával. Talán ettől is volt, hogy az újak nagyon hamar otthon érezhették magukat a közösségben. Voltak is bőven. Ekkora már kb. 240 muzsikus játszott a különböző szintű zenekarokban. Már Záborszky Kálmán (Káli) állt a Tücsökzenekar élén. Csak a "Tücskök" 50-en voltak!
"A 3. zeneiskolai év után ülnek először a pult mögé. A legfontosabb pedagógiai célkitűzés velük kapcsolatban nem kevesebb, mint hogy meg kell őket nyerni a rendszeres zenekari muzsikálásnak. Nem kis feladat ez 10-12 éves gyerekek esetében. Számukra nyilván felüdülést jelent a hegedűiskolai gyakorlatok mellet egy ifjúsági zenei mű megtanulása, ugyanakkor nehézséget jelent az együttesbe történő beilleszkedés. Miután mindez csoportos foglalkozás, nyilván érdekesebb, változatosabb az otthoni egyéni gyakorlásnál.
2-3 évi "tücsök" zenekari tagság után a többség átkerül a "középső" zenekarba, amelyik már igazi szimfonikus együttes és a klasszikus szimfónia irodalom elsajátítása jelenti munkájának lényegét. A mintegy 60 tagú középső zenekar évenként 3 koncert műsoranyagát tanulja meg, ezenkívül 4-5 iskolai ünnepségen is szerepel.
A kis szimfonikus zenekar legjobbjai kerülnek át 2-3 évi zenekari muzsikálás után a nagy zenekarba. Aki tehát III.-IV. gimnazista korában tagja lesz ennek az együttesnek, már legalább 4 éves zenekari gyakorlattal rendelkezik! A heti 2-2 próbán kívül - ezek általában 3 óra tartamúak - gyakoriak a külön próbák, és a próbák előtt tartjuk a szólampróbákat. Így válik érthetővé, hogy az I. István gimnázium nagyzenekarának cseppet sem szokatlan a Zeneakadémia nagytermének dobogója és az együttes évek óta elmaradhatatlan a Vajdahunyad vára és a Halászbástya nyári koncertsorozatairól.
A három szimfonikus zenekar mellett működik egy 52 tagú fúvószenekar is. Eredeti műveket és átiratokat játszik a 12-14 éves diákokból álló együttes. Ez a zenekar adja ma már a kis és nagy szimfonikus zenekar fa- és rézfúvós utánpótlását is. Szinte csak válogatni kell a jóképességű, zenekari gyakorlattal rendelkező fúvósók között! (Kellemes gond egy karmesternek.)
Ma már Záborszky István és Kálmán komoly segítséget jelent édesapjuknak a zenekari nevelő munkában. Ez a családi együttműködés a sok munka szerencsés megosztását jelenti, és e nélkül ugyancsak veszélyben volna a zenekari kombinát működése."
/Parlando, 1973. június, Kollár Endre/

Wolf Magdi hosszú ideje tagja a zenekarnak, bár a leghosszabb zenekari tagságot nem ő, hanem többek között Alpern András (Hugó) mondhatja magáénak, aki kereken harminc éve került a zenekarba. Magdi az előző cikk egy másik részében így idézi fel zenekari tagságának kezdeti időszak:
"Emlékszem jól, milyen izgalmat jelentett az első próbajáték, amikor felvettek a "kis" zenekarba. Utána sok-sok otthoni gyakorlás kellett ahhoz, hogy helytálljak a szólampróbákon. Meg kellett tanulnom "látni" a zenekarban, - egyszerre a karmester kezét és a kottát - meg kellett szoknom, hogy a magam játéka mellett figyeljek az egész szólamra, sőt az egész zenekar hangzására is egy kicsit."

Újabb ősbemutató az egyre hosszabb listán: francia mű, a preklasszikus Charpentier harminc éve véletlenül előkerült Te Deuma. A siker olyan meggyőző volt, hogy a Filharmónia megvásárolta a művet. A koncert a Zeneakadémián volt, 1973. december 10-én.
"Marc-Antoine Charpentier a korai francia barokkmuzsika mestere. Ez az előadás is azt tanúsította, hogy az utókor szemléletében a nagy mesterek árnyékába került zeneszerzők alkotásai gyönyörködtető, friss hatású, érzelmekben gazdag élményt teremthetnek a mai hallgatóság számára is. A lendületes, mozgalmas, barokk fényű és dinamikájú előadásnak szuggesztív inspirálója volt a karmester, kitűnő megvalósítója pedig az együttes és a szólisták."
/Országos Filharmónia Műsorfüzet, 1974. január, Sz. Farkas Márta/

1974. május 19-e újabb bemutatót jelentett. Egy rövid hír a Népszabadságból:
"Ősbemutató Székesfehérvárott. A Vörösmarty Színházban Záborszky József zeneszerző és Környei Elek szövegíró Requiem Mátyás királyért című zeneművét mutatta be szombaton este a budapesti I. István Gimnázium Szimfonikus Zenekara."

"Én a szerzőknek és az - igazán - örökifjú zenekarnak tapsolok. Őszintén, szívből, egy nagyszerű szombat este emlékével.
Kötelességem betűkbe foglalt szobrot állítani egy kor sokat bírált fiatalsága legjobbjainak, akikről lepereg a környezet sokféle csábítása, akik képesek ellenállni oly vonzó kísértéseknek, csábításoknak. Az elmúlt húsz évben öt nemzedék több, mint háromszáz muzsikusa, vagy legalábbis a zenéhez értő, zenét tudó diák hagyta el az Alma Mater kapuját. Közülük negyven hivatásos zenészként, másik negyven zenepedagógusként tevékenykedik szerte az országban."
/Magyar Nemzet, 1974. V. 28. Csillag István/

Ez mérlegnek sem rossz, és talán nézzünk is szét egy kicsit, mert ekkor már eljött

Vissza