Szent István Király Szimfonikus Zenekar Az első negyven év

1962. december 8-a az István zenekar zeneakadémiai koncertjeinek immár megszokottnak is tekinthető sorában kiemelkedő esemény volt. Ekkor látta elérkezettnek az időt Záborszky Tanár úr, hogy vendégkarmesterre bízza a dirigálást. Kórodi András volt az, aki szakmai kíváncsiságból, vagy ügyszeretetből, de talán a kettőből együtt megkérdezte őt, megpróbálkoznának-e egy ilyen előadással. A megtisztelő alkalomnak miért is lett volna akadálya? A Zeneakadémia természetesen megtelt a törzsközönséggel - a sikernek pedig szakmai körökben is méltán híre ment. Következett Franz Chlum és Rolf Schellenberg. Utóbbival kapcsolatos ez a történet :
"A zenekar egyik csellósa és egyik trombitása - a II.A diákjai - két héttel a koncert előtt azt kérték az osztályfőnöküktől, hogy a hangversenyük miatt mentse fel őket a felelés alól, mert a vendégkarmester minden idejüket elrabolja a próbákra. A diákcsíny nem sikerült. Kiderült, hogy Rolf Schellenberg még nem is érkezett meg Budapestre. A koncert másnapján azonban sem a csellistának, sem a trombitásnak nem kellett felelnie. A hagyományokhoz híven, a jól sikerült hangverseny örömére egyiküknek sem volt felelés a többi zenekarossal együtt."
/Esti Hírlap, 1964. november 28. /

Egy jól sikerült Kórodi koncert után a kritika így írt:
"Nem első eset, hogy rangos, élvonalbeli karmester lép pódiumra az együttes élén, annak bizonyságául, hogy nem szokásos amatőr zenekar, hanem ifjú hangszerjátékosok szakszerűen képzett társulata szerepel a hangversenyen. Az itt muzsikáló diákok korai, élményszerű találkozása ez a muzsikával. Persze mindez könnyen nyilvánulhatna meg dilettantizmusban is, ettől azonban a hangszertudás szolid megalapozottsága, a műhelymunka rendszeres diszciplínája (ez tanáruk érdeme), és a zene tudatos, szakmai nívójú elsajátítása biztonságosan megóvja őket."
/Magyar Nemzet, 1967. december 23. Pándi Marianne/

Vissza